Bőrápolási szokások változása különböző korokban
A bőrápolás nem új keletű fogalom, hiszen az emberiség már évezredek óta keresi a módját annak, hogyan őrizze meg arcbőre szépségét és egészségét.
Az arcápolás története az ókori civilizációkig nyúlik vissza, ahol a nők és a férfiak is különböző természetes anyagokat használtak. Az ókori Egyiptomban például a mézből, az olívaolajból, tejből, rózsaolajból és az aloe verából készült kencék voltak a legnépszerűbb arcápoló szerek. A görögök és a rómaiak is használtak olajokat, gyógynövényeket és viaszt a bőrük hidratálására és védelmére.
A középkorban mindez háttérbe szorult, hiszen a vallásos előírások és a higiénia hiánya miatt nem volt divat a sminkelés vagy az arcápolás.
A reneszánsz korban viszont újra felvirágzott mindez, amikor is a nők fehér porral, pirosítóval és rúzzsal igyekeztek kiemelni arcuk vonásait.
A 18-19. században mindez már egyre inkább tudományos alapokra épült, hiszen megjelentek az első kozmetikai laboratóriumok és termékek, amik különböző bőrtípusokra és problémákra nyújtottak megoldást.
A 20. században pedig robbanásszerűen fejlődött, hiszen megjelentek az első fényvédők, hidratálók, anti-aging krémek és szérumok, amik hatékony hatóanyagokkal igyekeztek megőrizni vagy visszaadni a bőr fiatalságát.
Az arcápolás napjainkban is fontos része az életünknek, hiszen a bőrünk nap mint nap ki van téve a környezeti ártalmaknak, a stressznek és az öregedésnek. A folyamat célja nemcsak az esztétikai megjelenés javítása, hanem a bőr egészségének megóvása is. Az alapja egy jól kialakított rutin, amelynek lépései attól függnek, hogy milyen bőrtípussal rendelkezünk és milyen igényeink vannak.
Az alap arcápolási rutin mindössze 3 lépésből áll: tisztítás,hidratálás és fényvédelem.
Ez a gyakorlatban annyit jelent,hogy szükségünk lesz egy arclemosóra,egy hidratáló krémre és egy fényvédőre. Ezek a termékek lesznek a rutinunk „alap pillérei”.
A tisztítás segít eltávolítani a sminket,a szennyeződéseket és az elhalt hámsejteket a bőrről.
A hidratálás célja pedig a bőr hidratálása,táplálása és regenerálása.
A fényvédelem pedig elengedhetetlen lépés minden évszakban és időjárásban,hiszen megvédi a bőrt az UV sugárzás káros hatásaitól.
Az alap arcápolási rutin mellett érdemes bevezetni néhány további lépést is a rutinunkba attól függően, hogy milyen életkorban vagyunk és milyen célokat szeretnénk elérni. A modern bőrápolás ötvözi a koreai arcápolás hagyományait és a tudományos alapokra épülő, tudatos bőrápolást.
A koreai arcápolásban jelent meg először a több lépéses arcápolási rutin,amely akár 10 lépésből is állhat. Ezek közül néhány példa:
– olajos tisztítás (a smink eltávolítása olajjal vagy balzsammal)
– habos tisztítás (a mélyebb tisztítás vízbázisú termékkel)
– tonik (a pH-érték helyreállítása)
– esszencia (a hidratálás elősegítése)
– szérum (a célzott hatóanyagok bevitel)
– maszk (az extra táplálás)
– szemkrém (a szemkörnyék ápolása)
– krém (a hidratáló réteg)
– olaj (az extra védelem).
Természetesen nem kell mindig minden lépést elvégezni,de érdemes több összetevőt is bevetni az arcápolás során, hiszen egyféle hatóanyag nem biztos, hogy meghozza a várt eredményt.
Az arcápolás tehát mindig az aktuális bőrtípusunkhoz és igényeinkhez kell igazítani,valamint figyelembe kell venni az életkorunkat is. A 20-as éveinkben még elegendő lehet egy alap rutin,de ahogy haladunk előre az időben,úgy érdemes beiktatni néhány plusz lépést is. A 30-as éveinkben pl. már elkezdhetjük használni az anti-aging termékeket,melyek segítenek csökkenteni vagy megelőzni a ráncokat és bőrünk feszességének elvesztését is. A 40-es éveinkben pedig még inkább oda kell figyelnünk arra, hogy bőrünket megfelelően tápláljuk és hidratáljuk,valamint használjunk olyan termékeket,amik serkentik az elasztin-és kollagéntermelésünket. Az 50-es éveinkben pedig már speciális termékekre van szükségünk,amik segítenek kezelni az öregedés mellett jelentkező hormonális változásokat is.
Az arcápolás tehát nem csak egy divatos trend vagy egy luxus tevékenység,hanem az egészséges életmód egyik fontos része is. Az arcunk ugyanis nemcsak azt mutatja meg másoknak,hogy hogyan nézünk ki,hanem azt is,hogy hogyan érezzük magunkat. Ha jól ápoljuk a bőrünket,akkor nemcsak szebbek leszünk kívülről,de magabiztosabbak és boldogabbak is belülről.
Az egyik legelterjedtebb szépségmítosz az ókori római szépségtrükkök kapcsán az volt,hogy a római nők gladiátorok izzadtságát keverték bele bőrápolási kencéikbe.Természetesen ez a szokás nemcsak hogy elég bizarrul hangzott,de káros hatással is bírt,hiszen az izzadtság baktériumokat és szennyeződéseket tartalmaz.
Legnépszerűbb szépségápolási trendek az adott korszakokban
1. Tejfürdők: a gazdag római nők kedvence,céljuk ezzel az volt,hogy bőrük puha és sima maradjon.
2. Korabeli gyógynövényes bőrápolási formulák: mesterei voltak a római nők az arcápolásnak és ezeket a kencéket lelkesen is használták.
3. Különféle természetes összetevőkből állították össze a különböző bőrápolási termékeiket pl.:mézből olívaolajból,tojásfehérjéből.Céljuk az volt,hogy bőrük fiatalos és egészséges megjelenésű legyen. Az egyik legnépszerűbb arcápolási receptjük egy könnyen elkészíthető arcmaszk volt: mézből és tejből készítettek egy pakolást,amit az arcukra kentek,ezáltal puha,sima,felfrissült bőrképet sikerült elérniük.
Rengeteg olyan régi szokás van, amit a modern ember furcsának vagy egyenesen veszélyesnek tart, pedig valamikor teljesen hétköznapi dolognak számított.
Összeszedtem néhány érdekes példát a történelem legfurcsább szépségápolási trendjeiből.
ÓKOR: Az ókori Egyiptomban Kleopátra királynő híres volt a szépségéről és a bőrápolásáról. Azt mondják, hogy rendszeresen vett tejfürdőt, ami hidratálta és táplálta a bőrét. Emellett állati zsírt, mézet és olajat is használt krémekként. Tehát a bőrápolás főleg a természetes anyagokra támaszkodott. A bőrt rendszeresen tisztítani kellett vízzel vagy borral,hogy eltávolítsák a szennyeződéseket és megelőzzék a fertőzéseket.Hidratálásra és táplálásra pedig mézes tejfürdőt vagy olajos pakolást használtak.
KÖZÉPKOR: ( kb. a 15.század) A bőrápolás egyre jobban összefonódott az esztétikai elvárásokkal és az osztálybeli különbségekkel. A középkorban a nemeseknek és a gazdagoknak fehér bőrűnek kellett lennie,amit úgy értek el, hogy nem dolgoztak a nap alatt. Ezért sokan ólom alapú festéket kentek az arcukra, ami elrejtette a bőrhibákat, de ugyanakkor mérgező volt és súlyos egészségügyi problémákat okozott. Az ólom mellett arzént és cinket is használtak a bőr fehérítésére. Természetesen ezek az eljárások nem voltak veszélytelenek.
ÚJKOR: (kb. a 16-20.század) Ebben a korban továbbra is nagy hangsúlyt fektettek a fehér bőrre,de újabb anyagokkal kívánták ezt elérni,pl.rizsporral vagy cink-oxiddal. A fehérítés mellett más módon is próbálták javítani a bőr megjelenését,mint pl.: tapaszokkal vagy „bájmatricákkal vagy kamu anyajegyekkel” takartál el bőrük elszíneződését vagy hegeiket. A hidratálásra és táplálásra továbbra is természetes olajokat és krémeket használtak. Később a bőrápolás egyre tudományosabb alapokra helyezkedett.(kb.18-ik században) Megjelentek az első kozmetikai cégek és azok termékei,melyek célja az volt,hogy javítsák a bőr minőségét és egészségét. A 19-ik században a bőrápolás egyre jobban összefonódott az ipari forradalommal és annak hatásaival.A városi életmód és a légszennyezés miatt a bőr sokkal több ápolást igényelt. Megjelentek az első szappanok,tonikok,maszkok és radírok,melyek célja volt tisztítani és frissíteni a bőrt.A fehérítés már nem volt divatos,helyette a természetesebb árnyalatokat részesítették előnyben. A 20-ik században a bőrápolás egyre sokszínűbbé vált.Megjelentek az első naptejek,hidratálók,anti-aging krémek és sminkek,melynek célja védeni és fiatalosan tartani a bőrt.A bőrápolás nemcsak a nőknek szólt már,hanem a férfiaknak is,illetve nemcsak esztétikai célokat szolgált,hanem kifejezte az egyéniséget és stílust is.
Összefoglalva elmondható,hogy a bőrápolás története tanúsítja az emberi kultúra változásait és fejlődését.A bőrápolás mindig alkalmazkodott az adott kor igényeihez és lehetőségeihez. A jövőben várhatóan újabb innovációk jelennek meg ezen a területen.
VIKTORIÁNUS ÉS RENESZÁNSZ KOR:
Ebben a korban a bőrápolás nemcsak a külső megjelenésről szólt, hanem az önkifejezésről,az erkölcsről és a státuszról is. Voltak olyan bőrápolási szokások,amik ma is hasznosak,de voltak köztük károsak illetve veszélyesek is. A bőr tisztasága és világossága az ártatlanság,a nőiesség és a polgári osztályhoz való tartozás jelképe volt. A nők kerülték a napfényt,hogy megóvják bőrüket a leégéstől és a szeplőktől. Ehhez kalapot,kesztyűt,ernyőt és hosszú ruhát használtak.
Fehérítették is a bőrüket,amihez különböző krémeket,porokat és maszkokat használtak,amik gyakran bőrre káros anyagokat tartalmaztak pl.: ólom,arzén,cink-oxid. Ezek a vegyszerek nemcsak mérgezőek voltak, hanem irritálták és kiszárították a bőrt.
Viszont tudták,hogy a bőr hidratálása és táplálása fontos a szépség megőrzéséhez.Ehhez természetes anyagokból készült kencéket használtak pl.:méz,tejföl,tojásfehérje vagy uborka.Ezeket az arcukra vagy a testükre kenték utána lemosták vízzel vagy rózsavízzel.Bőrük tisztítására szappant használtak mindezt csak mértékkel,mert attól féltek,hogy túlságosan eltávolítja a természetes zsírokat.Szappan helyett alkoholt vagy ecetet használtak tonikként.
Az erős sminket vulgárisnak és illetlennek tartották.Csak finoman hangsúlyozták ki arcukat természetes színű anyagokkal pl.: rizspor,piros gyümölcsök levével.Szemöldöküket ritkították vagy teljesen leborotválták azt,hogy nagyobbnak tűnjön a szemük.A bőrhibájukat fehérítő krémekkel vagy tapaszokkal igyekeztek eltakarni.
Összefoglalva a bőrápolás fontos része volt a nők életének ebben a korban. A bőrápolási szokásokat nagy mértékben befolyásolta a divat,a társadalmi elvárások és a korlátozott tudományos ismeretek. A nők törekedtek arra,hogy bőrük világos,tiszta és hidratált legyen.
A barokk és a reneszánsz korban is hasonló módszerekkel tartották karban az emberek a bőrüket.
A 18-19.században (viktoriánus korban) a bőrápolás még nem volt olyan fejlett és tudományos alapú,mint napjainkban.A bőrproblémákra továbbra is házi praktikákat,népi gyógymódokat vagy természetes anyagokat használtak. A kozmetikumokat ebben a korban is leginkább a felső osztályok engedhették meg maguknak és ezek,mint tudjuk káros anyagokat tartalmaztak. Céljuk: a bőr tisztítása,hidratálása és világosítása volt. A fő „csodaszerük” a higany volt. Leggyakrabban szeplők,pattanások és egyéb bőrproblémák ellen alkalmazták,de bőrfehérítésre is.Ezt a mérgező anyagot sminktermékekben,fürdőkben is használták. Az összetevő a bőrön át felszívódva súlyosan károsította az idegrendszert,fogvesztést,hajhullást és akár halált is okozhatott.
A 20-ik század elején az emberek teljesen megőrültek a rádiumért,haj-és bőrápoló termékekben is használták. Ezeket a termékeket kínáló cégek ragyogó,sima,ránctalan arcbőrt ígértek,de nem közölték azt a hölgyekkel,hogy szépen lassan tökreteszi a termék az egész szervezetüket,beleépülnek a csontjaikba és ezzel halált okoz nekik.
A 20 -ik század vége felé történtek igazán nagy változások a bőrápolás területén. A tudományos kutatásoknak és technológiai fejlődéseknek köszönhetően egyre több új hatóanyagot és formulát fejlesztettek ki.Ezek a kozmetikumok elterjedtek és elérhetővé váltak mindenki számára. A bőrápolás célja is tovább bővült pl.: a bőr táplálásával,regenerálásával,az öregedésgátlással és problémamegoldással. Szintén ebben a korban jelentek meg az első naptejek,hidratálókrémek,anti-aging termékek,aknés bőrre való készítmények és más speciális kozmetikumok.
A 19.-ik és a 20.-ik század között tehát igen jelentős fejlődésen esett át a bőrápolás. Egyre fontosabb szerepet kapott az ember életében,hiszen nemcsak az egészségünket,hanem az önbizalmunkat és az önkifejezésünket is nagy mértékben befolyásolja.